kukucs

hm

páka nélküli voltomat ez egy picit feledteti:

 

amúgy most, hogy alkotó energiáimat más realizációba kell öltenem, rengeteg régi érzésem előbújt.
(de azért, ha nyertek a lottón vagy csak szimplán van valakinek egy használaton kívüli tízezrese, akkor ne habozzon megajándékozni vele, igazán meghálálnám...)

gazdámra várok

az élet nélküled

(hiányzik az égetőm... és az új még úton sincs)

we all do what we can

keresek-kutatok, páka után sóvárgok...
kívánságom míg nem teljesül, a múltat forgatom, fenekestől:

valahogy így...

in memoriam

a páka első lenyomata...

gyász van gyász

[mikor tekertem le a pákám fejét, mindenestől, belestől a kezembe potyogott... szétesett. szétégett. és most javíthatatlan.]

Drága Páka-pajtás!

köszönöm az együtt töltött szuggesztív időt.
fájó szívvel veszem tudomásul, hogy immár csak részekben boldogítasz.

csupaszív

róka úr

azok a kerekded formák...

miközben beborult az ég, s a szél a fákat táncoltatja, pörgeti-forgatja, épp egy karkötőt égetek... rókák s mókusok kergetőznek rajta.
a karkötő mintázása igazán veszélyes mulatság ám, hiszen gömbölyded formája miatt, ha nem figyelek, a kezemre csúszik a páka... ez ám az igazán gondolatürítő tevékenység. ha beszökik valami a tudatomba, rögtön másfelé terelődik a figyelmem, s égető következményei vannak.

újabb szárnycsapások

miután a tavasz szele mindenkit megérintett, implicit módon fellendült a bagolyművek forgalma is. ezt először is köszönöm mindenkinek!

új kísérletezések folynak... tökmagolajba pácoltam pár égetményt, s egészen kedves zöld színezetet kaptak. most várom, mivégre folytatódik a száradási, s kopási folyamat. mindenesetre az illata harapnivaló. (a képélmények később várhatók)