róka úr

azok a kerekded formák...

miközben beborult az ég, s a szél a fákat táncoltatja, pörgeti-forgatja, épp egy karkötőt égetek... rókák s mókusok kergetőznek rajta.
a karkötő mintázása igazán veszélyes mulatság ám, hiszen gömbölyded formája miatt, ha nem figyelek, a kezemre csúszik a páka... ez ám az igazán gondolatürítő tevékenység. ha beszökik valami a tudatomba, rögtön másfelé terelődik a figyelmem, s égető következményei vannak.

újabb szárnycsapások

miután a tavasz szele mindenkit megérintett, implicit módon fellendült a bagolyművek forgalma is. ezt először is köszönöm mindenkinek!

új kísérletezések folynak... tökmagolajba pácoltam pár égetményt, s egészen kedves zöld színezetet kaptak. most várom, mivégre folytatódik a száradási, s kopási folyamat. mindenesetre az illata harapnivaló. (a képélmények később várhatók)

egyszer, mikor...

bagolyszív

 Szabó Lőrinc:  A bagoly

Kisfiam kieszelte, hogy van

valahol egy mindenható,

aki megbünteti, ha rossz és

csokoládét hoz, hogyha jó.

 

A nagyurat el is nevezte:

- Bagoly! - mondta - ez a neve! -

De úgy látszik, rám is hasonlít,

mert nagy kerek szemüvege

van a bagolynak: legalább is

így mesélgeti a gyerek;

s akármi történik a házban,

az mind a bagoly műve lett.

A bagoly vitt el reggel engem

és estére ő vitt haza,

a baglyot hívtuk, ha nem ízlett

a gyereknek a vacsora,

s Lóci megtette ezt is, azt is,

amit azelőtt semmikép,

csak azért, hogy bebizonyítsa

külön istene erejét.

Nekem nem tetszett a bagoly, de

tűrtem némán egy darabig.

Tegnap azonban elővettem

s faggatni kezdtem a kicsit:

- Mondd, Lóci, bagoly igazán van? -

- Van hát! - Ismered? - Ismerem! -

- De én nem tudok hinni benne,

amíg nem látom, hogy milyen! -

- Látni fogod! - jött tűzbe erre

Lóci, s mérgesen otthagyott;

s most a fejét tíz hosszú percig,

gondolom, azon törte, hogy

hogyan tudna meggyőzni engem,

mert végül is előszedett

valami fiók fenekéről

egy régi rossz szemüveget,

s jelentve, hogy a bagoly itt lesz,

kiment az erkélyünkre, és

már kiáltott is: - Úgye, látod?

Itt van az ablaknál! benéz!

Épp rád néz! szemüvege is van!

Itt a bagoly!... - Elhallgatott,

s én láttam, hogy csakugyan ott van,

a szemüveges alakot:

láttam Lócit átszellemülten,

ahogy benézett, komolyan

és gőgösen, mint aki érzi,

hogy rettentő szerepe van:

láttam Lócit tágult szemekkel,

sugarasan, mint egy szobor...

S szaladtam a másik szobába

a hírrel, hogy itt a bagoly, -

és Lóci, mire visszatértünk,

már bent volt, ugrált, kacagott,

s szemében ragyogott az isten,

aki a lelkében lakott.

festékpacák

azon tűnődtem, mikor is koptak le a bagolyművekről a színek... ugyanis az utóbbi időben valamiképp közelebb éreztem magamhoz a natúr formákat. s miközben e körül összpontosultak élményképeim, máris megszülettek az élénk színekbe burkolózott égetmények. csupa szeretettel.

tavaszi képek

 végre igazán életre kelhetnek...

kitöltöm az űrt

hetek teltek el, s én semmit sem égettem.... új inspirációk után kutatva ebbe a régebbi fülbevalóba botlottam, és arra gondoltam, kipróbálom a fekete rizst mint ételfestéket, megfelel-e alappácnak.

hoot

más vizeken

 

...és amikor a bőr kerül előtérbe. 

nyáridéző

lassan, hónapok távlatában, megannyi bagoly helyét lelte a nagyvilágban.
az ő emlékükre született e nyáridéző poszt.